Miért nyúlnak egyre többen tudatmódosító szerekhez?

„Jól akartam érezni magam” az élménykeresés csapdája

A stimulánsok, különösen az ecstasy (MDMA), kokain és ketamin használóinak nagy többsége az
élményszerzést, a »felemelő érzést« jelölte meg fő motivációként (a használók több, mint 80%-a) . Az
emberek, különösen a fiatalok élni, kapcsolódni, örülni szeretnének. Ez érthető, emberi vágy.
Csakhogy az a boldogság, amit a tudatmódosító szer pillanatokra kínál, nem valódi. Elmúlik és utána
üresség marad, és gyakran egyre nagyobb dózis kell ugyanahhoz az élményhez. Az így szerzett öröm
illékony, és fokozatosan háttérbe szorítja a természetes, egészséges boldogságforrásokat. A
fiataloknak az öröm természetes megtapasztalásának lehetőségét kellene keresni. A kapcsolódást, a
közösségi élményt, a sport, művészet, természet nyújtotta örömöt és az ezekkel járó valódi eufóriát.

Stressz, szorongás és menekülés – nem ez a megoldás

A kannabisz és opioid szerek használata mögött leggyakrabban a feszültségoldás és a belső nyomás
csillapítása áll. A felmérés szerint sokan a mindennapi problémákat, például szorongást, magányt
vagy kiégést igyekeznek elviselhetőbbé tenni szerhasználattal (a használók kb. 60%-a). Ám a
szorongás nem oldódik meg egy slukk vagy egy adag hatására. Csak időlegesen tompul. A probléma,
legyen az lelki, kapcsolati vagy egzisztenciális, ugyanúgy ott marad. Aki így menekül, az idővel
nemcsak a gondjai, hanem a szer függősége elől is menekülni kényszerül. A megoldás a belső
erőforrások tudatos fejlesztése. Önismeret, stresszkezelés, támogató kapcsolatok, segítségkérés
kultúrája. Ezek megtanulhatók, de csak akkor, ha nem a drog az első válasz.

Teljesíteni mindenáron – az emberi korlátok tagadása

Sok fiatal (és már nemcsak fiatal) használ amfetamint vagy más stimulánst nem szórakozásra, hanem
munkára, tanulásra, ébren maradás céljából (valamivel több, mint a használók 20 %-a). Ez az adat
különösen aggasztó, mert arról árulkodik, hogy a társadalmi elvárások, a versenykényszer és a
teljesítményorientált gondolkodás már ott tart, hogy az emberek nem érzik megengedhetőnek az
emberi fáradtságot. A drog itt már nem élvezeti forrás, hanem eszköz. És ez különösen veszélyes. Az
emberi test nem gép. A pihenés nem lustaság. A fáradtság nem gyengeség.

Otthon, egyedül, csendben – a láthatatlan drogfogyasztás

A kutatás egyik legmeglepőbb eredménye, hogy a legtöbb szerhasználat otthoni környezetben
történik (ez az arány magasabb, mint a használók 90%-a). Ez azt jelzi, hogy sokan nem közösségi
élményként, hanem magányos menedékként használnak szert. Ez a fajta csendes használat
különösen veszélyes, mert észrevétlen. Nem feltűnő, nem látványos, de a belső rombolása annál
mélyebb. A probléma itt már nemcsak a szer, hanem a kapcsolathiány, az elzárkózás, a belső iránytű
elvesztése.

Az elterelés célja: visszatalálni önmagunkhoz

A társadalom válasza a drogfogyasztásra nem lehet pusztán büntető jellegű. Éppen ezért létezik az
elterelés intézménye, amelynek lényege nem a szankcionálás, hanem a segítés. Az elterelés
lehetőséget nyújt arra, hogy a kipróbálók és a használók szembenézzenek önmagukkal, felismerjék a
motivációikat, és megtalálják azokat a belső erőforrásokat, amelyeket addig a szerekben kerestek. A
cél az, hogy megtanulják, hogy szer nélkül is lehet örülni, ellazulni, teljesíteni, élni. Aki ezt az utat
választja, esélyt kap a valódi változásra. Nem kényszerből, hanem belátásból.

A belső űrt nem lehet kémiai szerekkel betölteni. A 2024-es felmérés egyik legfontosabb tanulsága,
hogy a drogfogyasztás nem csak a drogokról szól, hanem az emberi hiányállapotokról. A valódi
hosszútávú megoldás nem csupán a tünetek kezelése, hanem az okok feltárása. A boldogság, a
nyugalom, az élmény, a teljesítmény nem illegális porokban és tablettákban rejlik. Ezeket nem lehet
megvásárolni, belélegezni vagy beinjekciózni. Ezek belül születnek meg, ha megfelelő környezetet és
támogatást kapnak.

Ezért kulcsfontosságú a megelőzés, a közösségi nevelés, a családi figyelem, az iskolarendszertámogatása és az elterelés, mint második esély azoknak, akik letértek az útról. A drog nem válasz. De az a pillanat, amikor valaki ezt felismeri, lehet az első lépés a valódi válaszok felé.”

Nyitókép: Pexels